A Múzeum: kortárs kontextusok tanóránk egyik követelményének teljesítésének megkönnyítése érdekében a szakunk néhány tanulójával Bergamoba utaztunk.

Az olasz kisvárosba reggel nyolc körül érkeztünk meg. Ekkor még a köd fedte városban nem volt élet. Néhány iskolába siető diákkal és munkába igyekvő felnőttel találkoztunk csak, az utcák még nagyon üresek voltak. Lassan, ahogy a köd is felemelkedett a településről, életre kelt a város is. Kinyíltak a boltok, emberek bukkantak elő, akik a dolgukat végezték, turisták jöttek szembe a kis utcákon…

Bár utazásunk célja elsősorban a múzeumok meglátogatása volt, természetesen a városnézést sem hagyhattuk ki. Megtekintettük a Felsővárosnak nevezett Óváros területét, illetve sétálgattunk az újvárosrészben is. Szebbnél szebb épületeket, templomokat csodálhattunk meg, nagy szerencsénkre nem csak kívülről, hanem sokat belülről is.

Sajnos az előre kinézett két múzeumból az egyikről ott derült ki számunkra, hogy hétfő lévén mégsincs nyitva, így hosszas keresgélés és tanakodás után döntöttünk az Illúziók Múzeuma mellett. A másik kiállítás, amelyet megnéztünk a GAMeC múzeum TEN című kiállítása volt. Mindkét múzeum, nagy hatással volt ránk. Míg az első szórakoztatott és érdekességeket tárt elénk, addig a második mély gondolatokat tükröző művei gondolkodásra késztettek bennünket.

Természetesen, ha már Olaszország, akkor pizza, így ezt mi sem hagyhattuk ki. Ebédünket és vacsoránkat is egy nagyon kedves kis étteremben fogyasztottuk el, egy különleges, igazán jól elkészített pizza formájában. A hely különlegessége volt, hogy a pizzát ollóval vágták és kilóra árulták, nem szeletekre. Arra is figyelni kellett, hogy milyen feltétekkel készített pizzát kérünk.

Este késve indult a repülőnk, ettől kicsit csalódottak lettünk az egésznapos sétálást követően. Végül fáradtan, de annál nagyobb örömmel és több élménnyel tértünk haza.

- Dávid Katalin és Karvázy Csenge (Kulturális mediáció MA '26) -